Sok szülő sze­retné, ha az ő gyer­meke lenne a leg­jobb, leg­ügye­sebb, leg­gyor­sabb vala­mi­ben. Ha tuda­to­san neve­led gyer­me­ke­i­det, fel­me­rül ben­ned is az igény, hogy a picik képes­sé­geit fej­leszd, és kide­rítsd, hogy miben jók, vagy akár kiemel­kedőb­bek, mint kortársaik. A tuda­tos képes­ség­fej­lesz­tés már a csa­lád­ban elkezdőd­het, de az óvo­dá­nak óri­ási sze­repe van ebben.

Mik azok a készségek?

A gye­re­kek képes­sé­gei azo­kon az eddig meg­szer­zett isme­re­te­ken ala­pul­nak, melye­ket már a szülői minta alap­ján elsa­já­tí­tot­tak csa­ládi kör­ben (ilyen pél­dául a kéz­mo­sás, a koruk­nak meg­fe­lelő moz­gás, vagy a beszéd). Ezek­kel nem szü­le­tünk, hanem bizo­nyos min­ták alap­ján tanul­juk őket. Ehhez adód­nak azok az egyéni, sze­mé­lyi­sé­gen ala­puló sajá­tos­sá­gok, amik miatt meg­kü­lön­böz­tet­hetőek vagyunk egymástól.

Hogyan fej­leszt­he­ted a gye­re­kek készségeit?

A kis­gye­re­kek képes­sé­gei úgy tud­nak fejlődni, ha ren­ge­teg fajta cse­lek­vésbe von­juk be őket, aktív, játé­kos for­má­ban. Az óvo­dás­kor egyik leg­alap­vetőbb tevé­keny­sége a játék, ezért a képes­sé­gek fej­lesz­té­sét is erre kell ala­pozni. Játé­kos for­má­ban fej­leszt­hetők a nyelvi, logi­kai, mate­ma­ti­kai, vizu­á­lis kész­sé­gek, vala­mint így sajá­tít­ha­tók el a mások­kal való együtt­élési, együttmű­kö­dési képes­sé­gek is.

Az óvoda szerepe

3–7 éves kor között óri­ási vál­to­zá­sok követ­kez­nek be a gye­re­kek testi, szel­lemi és lelki fejlő­dé­sé­ben egy­aránt. Ezek a vál­to­zá­sok képe­zik maj­dani, kifejlő­dött sze­mé­lyi­sé­gük alap­ját, ezért egy­ál­ta­lán nem mind­egy hogyan fog­lal­koz­nak velük a szak­em­be­rek. Az óvo­dai neve­lés elsőd­le­ges célja az isko­lára való fel­ké­szí­tés, hiszen a képes­ség­fej­lesz­tés az isko­la­érett­ség eléré­sé­nek elen­ged­he­tet­len része. Így, ami­kor meg­kér­dez­zük ovis gye­re­kün­ket, mit csi­nál­tak aznap, és ő azt vála­szolja, ját­szot­tunk, akkor ne gon­dol­juk, hogy „nem csi­nál­tak sem­mit”. A gye­re­kek egy játé­kos for­mába öltött, nagyon is tuda­to­san fel­épí­tett „okta­tás” része­sei vol­tak, hiszen pél­dául egy kör­já­ték köz­ben fej­lesz­tet­ték anya­nyelvi és szo­ci­á­lis kész­sé­ge­i­ket is.

Mit tehet a szülő?

Téves azt gon­dolni, azzal hogy talál­tunk a gye­re­künk­nek egy jó óvo­dát, a mi szülői fel­ada­tunk a képes­ség­fej­lesz­tés terén ki van pipálva. A szülők is nagyon sokat tehet­nek azért, hogy gyer­me­kük értelmi-érzelmi képes­sé­gei minél job­ban fejlőd­je­nek. A tuda­to­san kivá­lasz­tott játé­kok, az együtt ját­szás, a közös olva­sás, zene­hall­ga­tás, beszél­ge­tés, vagy spor­to­lás mind-mind hoz­zá­já­rul­nak egy sike­res, maga­biz­tos, kiegyen­sú­lyo­zott gyer­mek felneveléséhez.

(Forrás: www.piknikmagazin.hu)